"Napsütéses délvidék
Minden hője bája,
Szerelmünk is benne ég
Tokaj lángborába.
Úgy aranylik, úgy ragyog,
Mint a szív reménye,
Mint sugárzó csillagok
Égi gyetyafénye."
Én hálás vagyok,
hogy a töviseknek vannak rózsabimbói
Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul,
egy másik kinyílik.
De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra,
Tudod-e mi a bánat?
Várni valakit, aki nem jön többé.
Elmenni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni a szívedet örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni.
Csalódni. Csalódott szívvel, de mindig remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
szívdobogva várni de nem jön rá felelet.
Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak,
rózsákat őrizni mik úgyis elhervadnak.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni.
Mással látni meg őt s utána fordulni.
Kacagni, kacagni hamis lemondással,
otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
s imádkozni; ő sose tudja meg, mi a bánat.
Mert van, aki könnyen eléri azt, aki szeret,
és van, aki sír, szenved, míg övé lehet.
Van aki hamar tud feledni,
és van, ki meghal, mert nagyon tud szeretni!
"Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni a jelenlétével. Szeretni Őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül."
"Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem felejtjük el."
Aki másokat ismer:OKOS
Aki önmagát ismeri:BÖLCS
Aki másokat ismer:BÁTOR,
Aki önmagát legyőzi:HŐS!
Ahogyan mások én is kerestem milyen a boldogság,
Ha végtelen, s jónak hittem,
Ha lehunyt szemmel vádolva, csapongva repdestem,
A színesre hazudott menybe!
A szíveddel evezz,
Az eszeddel gondolkozz!
A pillnatásodért sorvadozok,
Ha nem szeretsz meghalok,
Nélküled az élet mit sem ér,
Szívem boldogságot kér,
Ha nem szeretsz megölöd a lelkemet,
Ha nem ölelsz megölöd a testemet,
Érted élek-halok,
Csókjaidért sorvadozok!
Szemvedés mi az neked,
Hisz semmi nem történt veled,
Egy érzés mely végigkísér minden hajnalon,
Egy szörnyű,szívet tépő fájdalom,
A keserűség szomorúság ordít belőled,
De egy hangot sem hallani felőled,
Könnyeid közt küzdesz némán,
Egyedül érzed magad,árván,
A múlt emlékei marják szívedet,
Bánatodat soha nem feledheted,
Mert a kínzó emlék kísér,
És örökre benned él!
A tökéletes szeretet nem ismer félelmet: mivel mindenét oda ajándékozta, semmije sem maradt, amit elveszíthetne.
Thomas Merton
"... A Te szemed is könnyes volt, én láttam. Megcsillant rajta a Hold fénye lágyan. Halkan súgtunk szép szavakat egymásnak, az én arcomon könnycsepp indult futásnak..."
Csak az jó, ami fájni tud, ha nincs már, a szerelem féltve őrzött homokvár.
Mennyi szél fújta el, mégis újra építjük, nem adjuk fel. Néha becsap a szív, de követni kell.
A szerelem mindig olyan lesz, aminek látjuk. Meztelen, új ruháját mi adjuk.
S van, hogy nem áll jól nekünk, mégis tovább játszunk, csak itt legyen velünk.
És nem hisszük el, ha foglalt egy hely, s oda szól a jegyünk.
A szerelem földjén, nincs semmilyen törvény, eltévedünk, mégis jó nekünk, mert pörget egy örvény. A szerelem földjén, a lámpákon zöld a fény. Semmi nem tilos, az is jó, ami rossz, sose bánd, ami történt.
Ez a vágy színes álmokat gyárt sorban. Ébredünk, s valahogy minden másként van.
Szárnyak nőnek, és törnek el. Az égig talán soha nem érünk fel.
De kit érdekel, nekünk jó ez a hely.
A szerelem földjén, nincs semmilyen törvény, eltévedünk, mégis jó nekünk, mert pörget egy örvény. A szerelem földjén, a lámpákon zöld a fény. Semmi nem tilos, az is jó, ami rossz, sose bánd, ami történt.
Ha valaki elment ne hívd többé vissza,
a megsárgult emlék nem lesz többé tiszta,
Ne csalj meg senkit gondolj magadra,
Neked is fájna ha valaki megcsalna,
Ha majd szívedből elmúlik a nyár,
Helyébe ősz jön majd havas lesz a táj,
Gondolj a múltra mely örökké fáj!!!
Azt hisszük boldogok vagyunk, és nem vesszük észre, hogy csak álmodunk.
Hogy az élet egy szines délibáb, mely hegyekből űzi játékát!
Rohanunk előre, s nem vesszük észre a sors veszélyes,
csak akkor telik meg könnyel a szemünk, ha álmunkból valaha is felébredünk!